....vihar.....

Itt van nagyon....
Itt van az a bizonyos érzés....
Ahogy ránk tör...ahogy ránk zúdul teljes erejével....
Megállíthatatlan....
Csodálatos...gyönyörű..és picit talán félelmetes is....
Ahogy közben hallgatom a Havasi Storm zenéjét......
Egy picit ezt az érzést is egy szűnni nem akaró viharhoz tudnám hasonlítani....
Megérkezik a vihar....
először csak azt hiszed hogy ez már a vihar....
Aztán csak egyszer, a legváratlanabb helyzetben lecsap rád....rád zúdul teljes erőből.....
És tombol...szüntelenül tombol...megállíthatatlanul....
De nem is akarod megállítani mert jó érzés...nagyon jó érzés....csodálatos....
Felemel a magasba....
Felemel és azt kéri csukd be a szemed,,,,
Ne félj...legyél bátor és ne félj.....
Ha bátor vagy..ha csukott szemmel hátramersz dőlni a felhőn...félelem nélkül...
akkor a legcsodásabb helyekre repít el ez a viharod....
repít..repít szüntelenül, véget nem érően..és vigyáz rád...
nem enged leesni a felhőről....
Vagyunk elég bátrak?
Rámerjük teljesen egészen bízni magunkat a viharra?

Gondolatok....

...Hallgasd Havasi..The storm...érdekes,mert megnyugtat,,,egyúttal felzaklat,,,gondolatokat indít,,,kérdéseket ad,,,kér,,,zúdul,,követel....
...Ahogy halad az életünk,kérdéseket feszegetünk,kérdéseket kényszerülünk megválaszolni.....van amikor magányos lélekként sodródunk....van,hogy több éve,mint azt gondolni lehetne......több állomás,,,,közöny,,minden és mindenki iránt,gondolatok arra,hogy bennünket nem lehet szeretni,,és szerethetetlenek vagyunk,, nem vagyunk jó semmire,,,de honnan jönnek ezek a gondolatok?onnan,hogy ezt sugallják,ezt érzékeltetik ..és engedjük,hogy teljesen kiforgassanak,kiszipolyozzanak...védekezünk eleinte,kézzel,,,lábbal,,,megakarjuk magunkat védeni,,,hosszú évekig ezek szerint élünk,majd lassan belefáradunk és azt vesszük észre ,hogy nagyon sok erőnket és időnket felemészt ez a küzdelem,,,,és elkezdünk befele sírni,hangtalanul,némán....
  annyira nagyon nehéznek érezzük ezt az egészet,,,kegyetlen,,,tudjuk,hogy meg kell történnie,tudjuk..le kell vetkőzni teljesen,,,nem pucérra,annál sokkal de sokkal jobban......le kell ereszkedni a lelkünk legmélyebb bugyrába......olyan de olyan nagy igyekezetünk van,ami talán az életünkbe soha nem kerített hatalmába...igen kell ez az időszak,arra is hogy eldöntsük,,,,a jövőt.....próbáljunk  a lelkünkkel hallgatni....kérlek......
,,,akármilyen utunk is egyetlen lépéssel kezdődik ,,,,talán megtettük az első lépést,,,vagy folyamatban van az első lépés.........lássunk  a lélek  legmélyébe,,,olyan mélyre ahol senki nem járt,,,,,,