....vihar.....

Itt van nagyon....
Itt van az a bizonyos érzés....
Ahogy ránk tör...ahogy ránk zúdul teljes erejével....
Megállíthatatlan....
Csodálatos...gyönyörű..és picit talán félelmetes is....
Ahogy közben hallgatom a Havasi Storm zenéjét......
Egy picit ezt az érzést is egy szűnni nem akaró viharhoz tudnám hasonlítani....
Megérkezik a vihar....
először csak azt hiszed hogy ez már a vihar....
Aztán csak egyszer, a legváratlanabb helyzetben lecsap rád....rád zúdul teljes erőből.....
És tombol...szüntelenül tombol...megállíthatatlanul....
De nem is akarod megállítani mert jó érzés...nagyon jó érzés....csodálatos....
Felemel a magasba....
Felemel és azt kéri csukd be a szemed,,,,
Ne félj...legyél bátor és ne félj.....
Ha bátor vagy..ha csukott szemmel hátramersz dőlni a felhőn...félelem nélkül...
akkor a legcsodásabb helyekre repít el ez a viharod....
repít..repít szüntelenül, véget nem érően..és vigyáz rád...
nem enged leesni a felhőről....
Vagyunk elég bátrak?
Rámerjük teljesen egészen bízni magunkat a viharra?