...Ahogy halad az életünk,kérdéseket feszegetünk,kérdéseket kényszerülünk megválaszolni.....van amikor magányos lélekként sodródunk....van,hogy több éve,mint azt gondolni lehetne......több állomás,,,,közöny,,minden és mindenki iránt,gondolatok arra,hogy bennünket nem lehet szeretni,,és szerethetetlenek vagyunk,, nem vagyunk jó semmire,,,de honnan jönnek ezek a gondolatok?onnan,hogy ezt sugallják,ezt érzékeltetik ..és engedjük,hogy teljesen kiforgassanak,kiszipolyozzanak...védekezünk eleinte,kézzel,,,lábbal,,,megakarjuk magunkat védeni,,,hosszú évekig ezek szerint élünk,majd lassan belefáradunk és azt vesszük észre ,hogy nagyon sok erőnket és időnket felemészt ez a küzdelem,,,,és elkezdünk befele sírni,hangtalanul,némán....
annyira nagyon nehéznek érezzük ezt az egészet,,,kegyetlen,,,tudjuk,hogy meg kell történnie,tudjuk..le kell vetkőzni teljesen,,,nem pucérra,annál sokkal de sokkal jobban......le kell ereszkedni a lelkünk legmélyebb bugyrába......olyan de olyan nagy igyekezetünk van,ami talán az életünkbe soha nem kerített hatalmába...igen kell ez az időszak,arra is hogy eldöntsük,,,,a jövőt.....próbáljunk a lelkünkkel hallgatni....kérlek......
,,,akármilyen utunk is egyetlen lépéssel kezdődik ,,,,talán megtettük az első lépést,,,vagy folyamatban van az első lépés.........lássunk a lélek legmélyébe,,,olyan mélyre ahol senki nem járt,,,,,,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése