Volt olyan idő amikor a lelkem nem mozdult...egy sarokban feküdt és nagyokat pislogott....néztem ki a magam építette rácsok mögül....hogy mire vártam?...egy meleg kézre ami felém nyúl...akkor nem boldogította semmi,,de semmi.....

Kényszerítenem kellett ,hogy felemelje a fejét és kiakarjon törni ebből az állapotából,,,felállni-felállni...

felállt---visszaesett....ha lehet mégmélyebbre......

Vártam ....vártam,mert én nem tudtam a gondját viselni egyedül.......

vártam a gondozóját,,,azt aki megtalálja,,,lehajol hozzá........