Két fa...

Nézem a fákat... Itt van két fa és az egyik nagyobb mint a másik... A kisebbik lemaradt... Míg a nagy az égbe tör, a kicsi elől elveszi a napfényt... Az aprócska fa, nem tud teljes életet élni... Soha nem tudja beérni a másikat... Míg egyszer csak elhal... Amott másik két fa... Az egyik siet, rohan... Tör a magasba.. Mellette társa, óvatosan és megfontoltan, a nagyobb védelmében növöget... A nagyobbat tépi a szél, a vihar és a természet minden ereje... Míg nem rohanása, vesztébe viszi... Egy viharos estén derékba tör törzse... Így védve meg a kisebb fát, hogy ő teljes életet élhessen... Látom, más fák együtt nőnek... Egyszerre nem rohannak és nem maradnak le a másiktól... Ha vihar jön, egymást védik, ha nap süt, mindketten egyformán részesülnek fényéből, az eső adta nedvet is együtt osztják meg egymás között... Lombjuk dús és egészséges... Virágjaiból a méhek édes mézet készítenek... Mert hosszú és teljes életet csak így élhetnek...

Együtt...