2014. február 1., szombat

Csoda...

Csoda...
 Van, hogy amit megtapasztalunk,,, valóságos csoda... Megéljük minden pillanatát, betölt, eláraszt, elborít egészen... Őrízzük, védjük, kapaszkodunk bele... Soha nem akarjuk elengedni...
A világ zajától megőrizni szeretnénk... Óvjuk, féltjük...
A miénk...
Ez a mi csodánk... Amit más nem ért, nem lát, nem tapasztal... Egy álom világ, amiben nem létezik más...
Egy kötelék... Egy vékonyka kötelék, mely hatalmas erővel rendelkezik, összeköti a lelkeket...
Féltenünk kell!... A világtól, az emberektől, az időtől, önmagunktól... 
 
Hiszen nem születnek naponta csodák... 
 
 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése