Vajon két gondolkozó, éleslátású ember is el tud menni egymás mellett
anélkül, hogy meg sem próbálnak egymás szemébe nézni?
Mi miatt,
félreértés, külső körülmények?
Félelem a bizonytalantól, elutasítástól?
Ha meg sem próbálunk valamit, az jobban visszavet,
mintha megpróbálnánk
és esetleg nem sikerül.
Történt már, hogy nem sikerült valami, de itt
vagyunk és újra haladunk az úton.
Ha nem próbáljuk meg...
következik a
reménytelenség,
ha megpróbáljuk, van remény...
sőt, akár még részesei is
lehetünk valaminek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése