2013. február 14., csütörtök

 A mindennapok apró kis szösszenetei......szeretem és nemszeretem dolgok...
...csupacsoda varázslatok és "teljesenjelentéktelennektűnő" semmiségek...már ezeket is szeretem
Akartam, dolgokat ,hogy az legyen! ........Talán túlságosan görcsösen ragaszkodtam hozzá.
majd jött a kiüresedés,,,,időszakok vannak,,,,jók és rosszak,,,de mintha a rosszak tovább tartanának.....
Fura kettősség, ,,,néha azt gondoljukAzt gondoltam akkor, hogy, ha ezt egészséges lélekkel végig csinálom, akkor bármire képes leszek.
És...így is van...talán...tényleg!
Furcsa volt egyes emberek reakciója az életemben bekövetkezett változásokra, de méginkább az, hogy mennyire nehezen tudták elviselni azt az erőt, amit birtokoltam...birtoklok...
Érdekes volt látni, hogy mennyire könnyedén veszik, ha egy ember kiborul egy-egy probléma miatt. Ha padlóra kerül, igyekszenek felsegíteni. De, ha nem engeded láttatni a nehézségeidet, akkor összezavarodnak.
...mert az volna a normális, ha összetörnél!
...az volna a normális, hogy igenis szétess, padlóra kerülj...látványosan!
Be kellett volna állnom a sorba! Nem volt illendő dolog végig csinálom - mosolyogva - egyedül az egészet, annélkül, hogy megosztottam volna gyötrelmemet.
De én nem akartam megosztani! Senkivel!
Persze...azóta eltelt három év...
Sok mindenre rájöttem, mert nem véletlenül történnek ám a dolgok...
Nem szégyen ám gyengének lenni néha...
- de a mai napig megválogatom, hogy kinek mutatom meg az érzékeny oldalamat.
Nem szégyen sírni, ha fáj...vagy hiányzik...vagy érzel...vagy "csakúgy"
- de nem bárki előtt, bárkinek.
Nem szégyen kérni!
- legyen szó bármiről... nem szégyen, de...ez mégsem megy túl jól...
Van még mit tanulnom, és tanulok is nap, mint nap!
Tanítanak!
Azok az emberek tanítanak erre, akik a legközelebb állnak hozzám...szeretteim... <3 br=""> Tudom már, hogy egy csomó minden azért került el eddig, mert elutasítottam, nem engedtem be az életembe. Nem tudatosan, de tagadással. Mert...nekem nem ez a fontos...címszóval!
És valóban vannak fontos és kevésbé fontos dolgok az életemben, de már képes vagyok kimondani, hogy "KELL"..."SZÜKSÉGEM  VAN RÁ", "MEGÉRDEMLEM"...
És, ha betoppan majd bármi apró csoda (jöhetnek a nagy csodák is...na jó...semmi baj, elbírok velük)
KÉPES LESZEK ELFOGADNI!

Gyertek csodák! Itt vagyok!:)
...
----------------

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése