Jó volna néha csak menni,menni,menni....
magamra teríteni egy könnyű kiskabátot...
a hátitáskába néhány szabad órát tenni,,,és menni,menni,menni,,,
beleolvadni a tömegbe,felvenni az utca hullámzó ritmusát,majd azt venni észre,hogy magam mögött van a város és menni,menni,menni...
elveszni,láthatatlanná válni,mint mikor az őszi köd válladra teríti puha fátylát és menni,menni,menni...
még messziről hallom az óra egyenletes hangját......majd halkul....és ..menni,menni,menni...
mert valami vár...menni,menni,menni.......
az ismeretlen helyek hívogatnak,szólítanak,beszélnek hozzám.....
majd egy óvatlan pillanatban,megfogja a kezem---lehet vele megyek?
..menni,menni,menni....
belemosolyogni a szélbe,suttogni a csendbe..
üzenni a mától ,hogy siessen a holnap...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése