Fal....

Építjük a falainkat,majd szép lassan a falból bástya lesz.

Úgy gondoljuk a falak mögül ki lehet lépni,mert tudni véljük,hogy a nap mindig ott van

fölöttünk--->van ki kezet nyújt.
 

Lekerül egy kő--majd---mégegy------->látjuk a körülöttünk lévő

tájat,virágokat,fákat,madarakat.

Szemünk kezdi megszokni a napfényt,bőrünk a szél simogató érintését------sütkérezünk

a szabadságban.
 

Hívogató a világ
 

Hívogató a szépség
 

Hívogató a lélek

I
I
I
V
 

Tova illanó illúzió
 

Majd rájövünk mindez csak hamis illúzió--a kinyújtott kéz eltünik
 

A kövek?---hmmm-----azt hittük lekerültek,DE csak hittük,mert a kövek csak helyet

cseréltek.Felemelték,majd egy ovatlan pillanatba letették csak máshova.A madárdal is

csak messziről érkezett a virágos rét pedig álom volt,mit valóságnak éreztünk.

Játszanak a vágyaink,játszanak az érzéseink

 

Marad A FAL---->a kövek hatalmas súlya