Harc...

A legnagyobb harc az életünkben a saját magunkkal való harcunk.

Szembenézni a félelmeinkkel,,,, a múltunkkal,,,,,, a jövőnkkel.

Szembenézni azokkal az érzésekkel amiket szándékosan elfojtottunk hosszú időn át,,,,, amit körbefalaztunk...ám egyszer csak ledőlnek,,,,,,, ledőltek ezek a falak, és eluralkodik rajtunk a félelem....

Túlnő rajtunk ez a megmagyarázhatatlan érzés.....

Megijedünk,,,,,, megijedtünk tőle...de álljunk meg, nézzük meg hogy van-e valaki akinek mindennél fontosabbak vagyunk, aki bármit megtenne értünk, aki szeret úgy mint még soha senkit nem szeretett...

Akinek szüksége van ránk...

Hallgassuk meg...álljunk elé...mondjuk el a félelmeinket...

Vagy csak álljunk elé csendben...nézzünk a szemébe és öleljük át..öleljük, hogy megsimogathassa a lelkünket, hogy megnyugtasson....hogy együtt kitaláljunk valamit és lehessünk egymásnak....

Legyünk és vigyázzunk egymásra, szeressük egymást.

Ha adatott a lehetőség, és a sors úgy hozta, hogy egymásra találtunk, akkor vigyázzunk egymásra...beszéljük....mindenről beszéljünk....és szeressünk..nagyon szeressünk