amikor kiválasztódunk,,,amikor a lélek megkeres bennünket,,akkor még csak egy ,,alapot"talál...és ahogy a jing-jang érkezik,így válik egymás által egyre nemesebbé,ötvőzötebbé minden,,minden....az össze sírt ráncokat,lassan kisimogatjuk,de tudjuk ez sem történhet meg gyorsan,mert akkor sérülést okozhatunk....azt mondjuk ne változzunk,,,igen ne változzunk..de ha vissza gondolunk arra milyenek voltunk ez előtt mondjuk 1 éve?Akkor be kell látni,hogy változunk,,,ha mindig csak egy picit is de változunk....de már ez nem a saját változásunk,,nem,,,ez ...annak a változásnak az eredménye amit megtanulunk.......a beszélgetések eredménye....a gondolatok megszólalása.........jönnek gondolatok amikre rácsodálkozom.....vissza megyek sokszor az időbe,próbálok dolgokat megérteni,,egyre jobban azt gondolom,hogy véletlenek nincsenek,,nem voltak,,és nem is lesznek,,mindennek célja van,úgy apró porszemre lebontva,,,mint kitágítva a világot....
....De ehhez fel kell nőni lélekbe,szívbe,értelembe.....ehhez meg kell tanulni a szürkét átfesteni színesre....alakul egy világ,,alakul olyanná amilyen befogad,ahol értékek vannak,,ahol a gondolatok beszélgetnek,,,de ezt elmondani nagyon nehéz,szinte lehetetlen,,,elkezdeni lehet,abbahagyni és újra elkezdeni.....de ez nem szabad ,hogy elvegye a kedvet attól,hogy elmondjuk amit szeretnénk,,,ezért próbálkozunk,próbálkozunk,,és picit,picit mindig hozzá adunk....távolság,közelség,végtelen......van hogy mellettünk van valaki de olyan távol......van hogy távol,de olyan közel.....érezzük azt az emelést,mint mikor gyerekek voltunk és a szülő a karjára ültetett?,,,,érezzük,,,,,ebben benn rejtőzik a biztonság,a szeretet,a magasság,az óvás,féltél..és mintha ezt mondaná:
-Gyere,felemellek magamhoz,érezd a melegemet,,,,és nézz a világra,,,ne félj vigyázok rád,foglak!
adni-kapni-elfogadni,,,,sokszor emlegetem,,de ennek is megváltozott az értelmezése,más értelmet kapott....nem tudni ki az adó...nem tudni ki a vevő........mindkét fél elfogad......vannak dolgok talán amitől az ember picit berzenkedik,,,de nyílik lassan a szeme...a bizonytalan dolgokból biztos dolgok lesznek......a távoli dolgokból közeli,,mert meg volt,meglesz a kihordási idejük,mert lassan mind három síkon megérünk rá...amikor fájdalmat érzünk,akkor azt nehezen viseljük,amikor történik,,,,de amikor megnyugszunk,amikor túléljük,,,akkor jövünk rá,hogy a fájdalom is olyan kincs mint az öröm.....mert megadatik,hogy letudjuk győzni a fájdalmat....ha nagyon hiszünk valamiben,azt el is érjük,,lehet hosszabb út,,de ha nagyon hiszünk,megvalósul,,,és ha nem jó az út akkor bontani kell,,ez fájdalom,,,de gondoljuk azt amikor egy pulóvert kötünk és rosszul kötjük,felbontjuk,,,,,és újra kötjük,,lehet maradhatott volna úgy,mert nem látja senki,,,,de ...de...aki kötötte és aki viseli ők tudják,hogy nem olyannak kell lennie.....van amikor magasságokba járunk,van amikor mélységekbe......a magasság felemelő érzés,,,a mélység kegyetlen......mind a kettőből meríteni kell,,,,ez elkerülhetetlen......de a válasz az ott lapul a szívünkben...a tudás a kezünkben,,,,és meg van hozzá az akaratunk....megfigyelted már,hogy mennyi jelentése lehet úgyanannak a szónak,,,,és azon belül a hangsúlynak,,,a hangsúly ami üzen,,,amikor látatlanul látod a mosolyt?,,,beszélünk dolgokról,olyanokról amikről minden ember beszél....de ezek a gondolatok nálunk máshogy hangzanak,nálunk mögötte hallani egy egyenletes,,,tik-tak-tik-tak...hallod?
a felhőszélén .....ehhez sok minden kell,,elszántság,merészség,,biztonság,,szeretet,a repülés akarása,,,a repülés tudása....arra a hihetetlen bízásra,amivel rábízzuk magunk egy ismeretlen erőre.....a szabadság érzésére....egy lépéssel közelebb jutunk a felemelkedéshez......mert tudsz repülni,,tudom,hogy tudsz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése