Szerelem...

Megpihent rajtad

kapkodó lényem,

sorsomba markolt

sorsodat élem.

Hűséged láncát még

vigyázva tartom,

babérját büszke 

fejemen hordom.

Feljön  Hold,

vándorok barátja,

tücsök sem köszörül

dalt a magányra,

fagyott a szerelem,

fénytelen az álma,

bolyong az erdőkön,

leszáll a fára.

Szentjánosbogárból

nem pattanik szikra,

Esthajnalcsillagom

se hunyorog ma...

Megszökött immár

a földi szerelem,

a göncöl szekerén

döcög el nélkülem...