....Amikor mélyen nézünk ,igazán mélyen,,,,,akkor eltudunk látni a lélekig,nem a külsőségekig......mélyebben annál sokkal mélyebben,,,érezd a lelket,,,érezd és halld is meg,,,,,ha igazán mélyre nézel,akkor látod,hogy szükséges a faladat még bontani,hogy megláthassuk egymásban a szeretni való embert,,,,,nem tudjuk merre,csak tapogatózunk.....
Azt mondod sötét?igen,azt mondom talán megvéd,,,,,,,,,mert van ,hogy jó a sötét az érzelem mentes világ......ez azzal jár,hogy elhal amire nagyon vigyáztunk eddig,,,elhal a lélek............először csak megreped,majd darabjaira hullik,,,és meghal......,,aztán elkezd építkezni újra,húzza maga köré a falakat......tudja ,hogy ezzel azt éri el,hogy még jobban magához láncolja a hideg ,fekete sötétséget......
,,,,,várja a csodát,,,,de vajon vannak csodák? ...léteznek csodák?
,,,,,,,ne mutassa magát akkor ,ha csak villantásra érkezik a csoda.....magához emel,majd ellök,,,,,,,
,,,kérdés hegyek dörömbölnek az ajtón,,,,,,,,mi a megbocsájtás?.....meddig áll nyitva egy ajtó?mikor csukódik és mikor zárul? ......mennyi nehézséget bírunk ki?......hányszor tudunk felállni?.....mi a bizalom?.....mi a hit?........mi a megérzés?........miért felejtünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése