....a hosszú éjszakák,,,,a nagyon hosszú éjszakák.....amikor ketten vagyok,,,,ketten magammal..én meg én,,,,,,keresem ,ilyenkor nagyon keresem magam,,,néha csak fájdalmat találok,,,könnyek áztatta mély barázdák....volt ,hogy lelketlenül akartam élni,,,futni,futni a falnak,,nem érdekelve semmi...semmi,,,semmi....és nehéz volt az az érzés...jó lenne tudni az akkori döntés miértjét...hol a szeretet?barátság?emberség?segítség?.....kérdések zuhataga....tombolás időszaka volt....kérdés hegyek voltak,,miértek....így utólag ezt nem lehetett megkerülni,,,át kellett élni,,minden kínjával együtt.....
...a múlt értéktelenné válása,,,,,,a miértekre miért nincs felelet...és az éjszaka csendje,,lassan,,,lassan terpeszkedik,,,belakja a szobát,,,félelmetes,,,,de ,,,de ,,a félelmekkel szembe kell nézni,,,mert addig mindig rettegésbe tartja az embert,,,,,
............vannak éjjelek mikor ketten vagyok magammal....ma már békében.....